Olyan sok fantasy-t, sci-fit olvastam az utóbbi időben, hogy egy kicsit muszáj volt "pihennem". Néha igenis kell egy-két romantikus, lazább történet, hogy kiheverjük az izgalmakat. Na persze nem azt mondom, hogy az Anna és a francia csók nem izgalmas könyv, sőt...
Leírás:
Anna nagy várakozással tekint a tanév kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben lévő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskoláa - egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt.
De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes "majdnem"-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja első regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig, és megolvasztja a szívünket.
Oké, nyilvánvaló, hogy Anna és Étienne össze fognak jönni. Teljesen egyértelmű, hogy happy end lesz a vége, ezt már akkor tudod, amikor ránézel a vidám borítóra. És mégis, nem számít, hogy előre tudod a végét, mert ha egyszer kézbe veszed és elkezded olvasni a könyvet, nem tudod majd letenni.
Először is, imádom Annát. Nagyon szerethető karakter, imádnivaló, hogy ilyen kis szégyellős az elején, hogy még ételt sem mer rendelni az ebédlőben, mert nem tud franciául. Szeretem az olyan főszereplőket, akik nem tökéletesek.
.jpg)
St. Clair, azaz Étienne meg a másik fele, ő szintén nem tökéletes (hiába állítják róla ezt a fülszövegben), hibázik, mint minden más, normális ember. Mégis kedvenc karakter, hiszen ki tudna ellenállni neki? Viszont, hm... kisebb Annánál? Ez most komoly?
Az egész könyvnek annyira jó hangulata van, hogy mindig jó kedvem lett, ha a kezembe került. Ráadásul végig úgy éreztem, mintha én is ott lennék Annával, és együtt fedeznénk fel Párizst. Mikor a szereplők hazamentek Amerikába karácsonyozni, alig vártam, hogy végre visszatérjünk Franciaországba.
Anna és Étienne tulajdonképpen az elejétől fogva szerelmesek egymásba, ez teljesen egyértelmű. Nagyon sok idő kell nekik, mire erre rájönnek (oké, azért annyi nem, mint pl a Szent Johanna giminél...), és persze utána sem mehet minden úgy, ahogy kellene, mindent túlbonyolítanak, sokszor veszekednek, és jönnek a félreértések is. Az olvasó meg közben a fejét fogja, hogy "Úristen, mondd már el neki, hogy szereted!", meg "Könyörgöm, csókold már meg!". Tulajdonképpen erről szól az egész könyv, néhány apróbb történéssel megfűszerezve.
És persze megismerhetünk még néhány szereplőt rajtuk kívül.
Meredith szimpatikus volt. Igazán becsülendő dolog, hogy végül elfogadta, hogy Anna és Étienne összejöttek, hiszen ő is szerelmes St. Clairbe.
Rashmit és Josh-t is megkedveltem, de Anna otthoni barátairól nem tudtunk meg valami sokat. Keveset szerepelnek a könyvben, többnyire csak leveleznek Annával, illetve amikor a lány hazamegy karácsonyra, egyszer felbukkannak ők is egy rövid időre.
Összességében, egy nem túl eredeti történetről van szó. Tény, hogy szinte semmi újat nem mutat, DE (!) a szereplők imádnivalóak, a helyszín csodálatos, az írásmód tökéletes, vicces, soha nem unalmas.
Ezek nélkül csak egy újabb sablonsztori lenne, de így egy nagyon is élvezhető, érzelmes és vicces jelenetekkel teli regénnyé válik.
A borító... nos, elsőre nem tetszett, de olvasás után már kibékültem vele. Legalább van valami köze a történethez, és nagyon jól tükrözi a regény hangulatát.
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Étienne St. Clair
További borítók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése