A Wings az írónő, Aprilynne Pike első regénye, amire akkor is rájönnénk olvasás közben, ha nem tudnánk előre. Hogy miért, az majd kiderül, de most lássuk, miről is szól a történet...
Szokásos kezdés, új tanuló érkezik az iskolába, aki nem más, mint a főszereplőnk, a szupermodelleket megszégyenítő szépségű Laurel.
Laurel egy érdekes lány furcsa táplálkozási szokásokkal aki még soha nem volt beteg. És ha ez nem lenne elég, egyik napról a másikra egy hatalmas virág nő a hátára. Szerencsére ott van Laurel legjobb barátja, a tudóspalánta David, aki mindenben segít a lánynak.
Aztán egyszer csak megjelenik egy másik srác, Tamani, aki azt állítja, hogy ő maga tündér, sőt, Laurel is az.
Először is... Van a könyvben néhány durva logikai baki, ami nagyon idegesítő. Oké, szóval valakinek egy virág nő a hátára. Még véletlenül sem a szüleihez megy vele, neeem, inkább a helyi szépfiúhoz. Valamit durván elcseszhettek a szülők, ha Laurel jobban megbízik valakiben, akit másfél hete ismer, mint bennük. Jó, nyilván teljesen máshogy alakult volna a történet, ha nem Davidnek mutatja meg a... virágait (mindig szárnyakat akarok mondani, ajj...), de akkor is logikátlan.
Ha már itt tartunk, nem értem, miért Szárnyak a könyv címe, amikor minden második oldalon emlékeztetnek rá, hogy Laurel hátán nem szárnyak vannak, hanem virágok? Fuck logic.
A sztori úgy nagyjából az utolsó pár oldalig csak annyi, hogy szép lassan, apránként új dolgokat tudunk meg a tündérekről. És mivel Laurel különösen szép, meg minden, lassan kialakul egy szerelmi háromszög, mert abból sosincs elég. Szóval lehet drukkolni Davidnek, a kedves, szimpatikus srácnak a suliból, vagy Tamaninak, a vicces tündérfiúnak.
Laurel egyébként mindkettőt hülyíti, tehát teljesen mindegy, kinek szurkolunk, mert ő úgysem éri be eggyel. Az egyik pillanatban még halálosan szerelmes Davidbe, a következőben pedig már Tamanival smárol a mezőn. Szép.
A tündér dolognál azért kapunk valami újat, mert az írónő egy teljesen új irányból közelíti meg a témát. Persze a legtöbb dolog hülyeség, például hogy a tündérek beporzással szaporodnak (de Tamani külön figyelmeztet, hogy nyugi, azért szexelnek is...). Ráadásul a történelmüket nem tudtam hova tenni. De azért volt olyan is, ami tetszett. Például ez az évszakos dolog, hogy vannak Tél-, Tavasz-, Nyár- és Ősztündérek, és mindegyik más képességekkel rendelkezik. Minden tündér abban az évszakban születik, amelyhez az ereje kötődik. Bár erről a dologról inkább a második kötetben tudunk meg többet.
Ami a legrosszabb az egészben, az az írásmód. Egy tíz éves kisgyerek is szebben fogalmaz. Tőmondatok, szóismétlések mindenhol. Ebből kiindulva, inkább kisebbeknek ajánlanám a könyvet, vagy olyanoknak, akik nem olvasnak sokat. Talán jobb lett volna, ha nem E/3-ban íródott volna, hanem Laurel szemszögéből ismernénk meg a dolgokat. Akkor talán megérteném, hogy miért képtelen választani a két srác között.
A trollos rész a végén kb annyira volt izgalmas, mint egy matek óra, de legalább ott már történik valami. Egy kicsit talán túl könnyen elintézik a "nagy és erős" trollokat...
Film az nincs, és szerintem nem is lesz. Bár volt róla szó még évekkel ezelőtt, de ha azt nézzük, hogy Miley Cyrus-t szánták volna Laurel szerepére, akkor azt hiszem jobb is, hogy elvetették.
Én adtam egy esélyt a folytatásnak, ugyanis 4 kötetből áll a történet. Belefutottam egy spoilerbe, ami felkeltette az érdeklődésem, de itt most persze senki előtt nem akarom lelőni a poént. Egyébként megéri folytatni, tehát senkit ne tévesszen meg az első kötet, mert ennél már csak jobb lesz. Szemmel láthatóan fejlődik az írónő, kevesebb tőmondat, több történés. Még így is messze van a tökéletestől, de emiatt már könnyebb megbarátkozni a sorozattal.
Történet: 2/5
Főszereplő: 1/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Tamani
Külföldi borítók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése