A Csitt, csitt című könyv még 2010-ben jelent meg, én akkor olvastam, és ha jól emlékszem, az első Vörös Pöttyös könyvem volt. Nemrég újraolvastam és rájöttem, hogy meglepően sok dolgot elfelejtettem, bármennyire is tetszett akkoriban ez a könyv.
Leírás:
A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni a legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene omlania, vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát halhatatlanok és bukottak között, és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.
Főhőseink az első fejezetben találkoznak, amikor a tanár Nora mellé ülteti Foltot biológia órán. Egy közös feladatot kapnak, aminek a lényege, hogy minél több dolgot derítsenek ki egymásról. Nora nem ismeri Foltot, de a srác úgy tűnik, nagyon is ismeri őt, legalábbis elég sok dolgot tud róla, amit nem kéne. Saját magáról viszont nem árul el semmit a nevén kívül. Ezek után kicsit sem meglepő, hogy Norát a hideg is kirázza a fiútól.
Egyre furcsább dolgok történnek, Nora meg van győződve róla, hogy Folt titokban követi őt és leselkedik utána. A lánynak furcsa látomásai vannak, és már azt hiszi, kezd megőrülni, pedig a legdurvább még csak most jön: valaki meg akarja őt ölni. Kérdés, hogy ki az? Annak ellenére, hogy minden Folt ellen szól, Nora mégis beleszeret a srácba.
Éppen ezért... megint itt egy olyan főszereplő, aki simán bezsebelhetne egy karót túlélésből. Tudja, hogy valami nem oké a kiszemelt sráccal, nyilvánvalóan veszélyes, és mégis képtelen távol tartani magát tőle. Olyan sok helyen láttuk már ezt... többek között az Alkonyatban is, amit egyébként az emberek imádnak összehasonlítani a Csitt, csitt-tel, mert nagyjából ugyanakkor jelent meg a két könyv.
Szerencsére itt azért nem olyan életképtelen a főszereplő. Sőt, Nora egészen szerethető karakter. Nem sír, nem rinyál, vicces, és még ha nem is sikerül neki, de legalább megpróbálja távol tartani magát a bajtól. Bár én a helyében egy kicsit jobban kiborulnék, ha megtudnám, hogy a padtársam egy bukott angyal...
Folt egy tipikus karakter, a szexi rosszfiú szerepét tölti be. Helyes, pimasz és titokzatos.
És a neve... vártam, hogy jöjjön rá valami magyarázat. A könyv vége felé meg is kaptam. Hát, mit mondjak elég gyenge volt, de addigra már megszoktam, és amúgy is, még mindig jobb, mint az eredeti, angol verzió. Szerintem.
Vee Sky. Ez meg a másik fele. Maga a név legalább annyira idegesített, mint a tulajdonosa. Nem is értem, hogy lehetnek ezek Norával legjobb barátnők.
És ha már a neveknél tartunk... meglepő, hogy Norának sikerült értelmes nevet adni. Bár eredetileg nem így hívták volna, az írónő az Ellie Fairchild nevet találta ki neki először. De a Nora Grey mindenképp jobban illik hozzá.
Jön még pár új szereplő, például az iskola pszichológusa, Miss Greene, valamint két srác, Jules és Elliot, akik randiznak Vee-vel és Norával. És ahogy megismerjük őket, egyre bővül a gyanúsítottak listája, hogy vajon ki is akarja megölni Norát, és miért.
Úgy nagyjából az utolsó 50 oldalig szép lassan haladunk a megoldás felé. Aztán amikor már azt hisszük, ott van a válasz az orrunk előtt, jön egy nem várt fordulat, és kicsit talán túlságosan is felpörögnek az események.
Az egyik pillanatban még egy féltékeny exbarátnő akarja Norára gyújtani a házat, a másikban pedig már kilométerekkel odébb vagyunk, ahol egy olyan személy akarja kinyírni a főszereplőnket, akire nem is gondolnánk. Hirtelen fejest ugrunk egyik helyzetből a másikba, még nem is igazán kaptunk választ az előző kérdéseinkre, máris újak jönnek.
Bármilyen kusza is a vége, azt be kell ismerni, hogy kellően fordulatos.
Egészen a végéig azon agyalsz, hogy ki a rosszfiú.
Izgalom? Pipa.
Humor? Pipa.
Romantika? Szerencsére nem a nyálas fajtából, épp csak annyira romantikus a sztori, amennyire kell. Tehát pipa.
Elviseltem volna egy kicsit több magyarázatot a bukott angyalokról és Folt múltjáról, de még ott van erre 3 könyv, szóval remélhetőleg a következő részekben az összes kérdésre választ kapunk.
Mozis projekt. Igen, volt róla szó, de törölték. Becca Fitzpatrick idén júniusban jelentette be a hivatalos oldalán, hogy nem lesz film, legalábbis egyelőre nagyon úgy tűnik.
Egyébként Folt karakterét az írónő egy általa ismert személyről mintázta, de nem hajlandó elárulni, ki az. Kár, pedig azt hiszem, páran elkértük volna a számát...
Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Folt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése