Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.
Régen olvastam már ezt a könyvet, de a napokban elhatároztam, hogy újra belekezdek a sorozatba. Valamiért úgy érzem, ezúttal jobban tetszett, mint legutóbb, de nem tudnám megmondani, hogy miért.
Kezdjük ott, hogy már az elején is pörög a sztori, azonnal felkelti az olvasó érdeklődését, és annak ellenére, hogy pontosan tudtam, mikor mi fog történni, mégis magával ragadott, és alig tudtam letenni, egy percig sem untam. Izgalmas volt, pörgős, humoros, épp annyi romantikával megfűszerezve, amennyi egy ilyen stílusú történetbe kell.
Elismerem, hogy a főszereplőt, Deznee-t nem mindenki fogja megkedvelni. Egy őrült deszkás csaj, aki engem leginkább Avril Lavigne-re emlékeztetett. Néha bizony már sok belőle, ahogy meséli, hogy ő milyen sok pasival kavart, és a túlzott önbizalmával is az őrületbe tudott kergetni. De ettől eltekintve szerethető karakter, mert rengeteg jó tulajdonsága van: bátor, vicces, kitartó, eltökélt, és bármit megtenne a szeretteiért, tehát Deznee szerintem teljesen rendben van, még akkor is, ha néha idegesítő.
Kale. Hmm. Szerintem ő egy igazán lenyűgöző karakter, egyszerre hasonlít egy ártatlan, hűséges kiskutyára és egy erős, védelmező oroszlánra. Mindkét esetben imádtam őt, a tudatlansága pedig megmosolyogtatott. Nem mondanám annak a tipikus könyves álompasinak, de tény, hogy van benne valami vonzó, az olvasó legszívesebben megölelgetné őt. Nehezen tudom elképzelni, ahogy embereket gyilkolászik, még akkor is, ha nem szívesen tette ezt, csak a Denazen parancsára.
Alex egészen a könyv végéig szimpatikus volt, az árulásával viszont mindent elcseszett. Valamilyen szintem megértem, miért tette azt, amit, elvégre az ember totál dilis, amikor szerelmes és féltékeny, de ez akkor sem olyan dolog, amit könnyen meg lehetne bocsátani. Bár én még így sem utálom annyira, sőt egy kicsit sajnálom is őt, de azért megértem, ha Deznee ezek után szét akarná rúgni a seggét.
Akire viszont senki sem figyel fel igazán, pedig tényleg megérdemelné, mert szerintem imádnivaló karakter: Brandt! Ugye hogy ugye?! Ha ebből a könyvből kéne kedvenc pasit választanom, tuti, hogy rá tenném le a voksomat! ;)
Ami még tetszett a könyvben, az a "főgonosz" volt, aki nem más, mint Deznee apja, Marshall Cross. Végre egy igazán ütős ellenség, bár tény, hogy nem a legeredetibb ötlet, ez a "legyen a főszereplő egyik családtagja a rosszfiú".. Azért nekem tetszett, mert annyi biztos, hogy Cross bácsit nem lesz könnyű eltenni láb alól. Cseppet sem hatja meg, hogy Deznee a saját gyereke, simán nevezhetne a "Legsz*rabb Szülő" díjra.
Lenyűgöztek a Hatosok különböző képességei, és szívesen olvastam volna többet a Denazenről, még akkor is, ha utáltam őket..
Viszont volt néhány totál értelmetlen jelenet. Például: értem én, hogy Deznee minden áron ki akar csikarni valami érzelmet, reakciót az apjából, de tényleg olyan messzire menne csak ezért, hogy elszökik egy olyan idegennel, aki 5 perce még fojtogatta és meg akarta ölni? Most őszintén, ki tenne ilyet..? Vagy: ugyan miért kérné Deznee-t egy olyan cég, mint a Denazen, hogy meséljen már légyszi az utolsó szexuális élményéről? Aztán: hirtelen kiderül, hogy valójában minden második ember Hatos. És még sorolhatnám..
Azért mindenképp megéri elolvasni a sorozatot, tele van akcióval, jó karakterekkel, romantikával, humorral, tehát minden adott, ami egy jó könyvhöz kell. :) Elolvastam a tavalyi moly-os értékelésem, ott még csak 4*-ot adtam rá, de itt most megadom neki a max pontot.
Történet: 5/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Brandt, Kale
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése