Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.
Imádom ezt a sorozatot, de a Toxic-ban sajnos csalódnom kellett. Már a közepe felé nyilvánvaló volt, hogy nem ez lesz a kedvenc kötetem. 80% felesleges hiszti, a maradék 20%-ban pedig tényleg történt is valami..
Pedig amúgy ütősen indított. Ugyanis az első pár oldalon kiderül, hogy Dez többé már nem immúnis Kale érintésére. Ez persze azonnal felkelti az olvasó érdeklődését.
Tovább bonyolódik a helyzet, amikor Deznee beszerez egy halálos sebet, de főhősünk ahelyett, hogy szólna erről bárkinek, inkább csöndesen, egyedül szenved, és várja a csodát. Ezt a poént rengeteg könyvben elsütik, és még mindig nincs semmi értelme. Mert ugyan miért ne szólnál senkinek? Más esetben talán működhet az az elv, hogy "ha nem veszek róla tudomást, majd megoldódik" na de nem hinném, hogy egy halálos sérülésre is vonatkozna ez. Deznee apja persze hamarosan előkerül és felajánlja az ellenszert; Dez-ért és Kale-ért cserébe, de a lány elutasítja őt, és titokban tartja a találkozását apucival.
Eközben Kale egy másik lánnyal, Jade-del tölti az idejét. Mivel Jade egy igen különleges képességgel rendelkezik, ő az egyetlen, aki gond nélkül megérintheti Kale-t, és ő segít a srácnak, hogy megtanulja uralni az erejét. Ez eddig oké, csakhogy Jade totál odavan érte, és folyton próbálja távol tartani Kale-t Deztől.
Deznee úgy a könyv háromnegyedét végighisztizi emiatt, ráadásul úgy gondolja, hogy Jade valójában egy kém, akit a Denazen küldött. Mivel azonban senki nem hisz neki, barátnőjével, Kiernannel (akinek különleges képessége a láthatatlanná válás) kémkedni kezdenek Jade után.
De amit látnak, az már tényleg sok Deznee-nek.
Nem Dez az egyetlen, aki féltékenykedik ebben a könyvben, bár tény hogy ő az egyetlen, akinek tényleg oka van rá (Jade piszok idegesítő..).
Ginger ugyanis kitalálja, hogy a fiatalokat tanítani kéne, így Dez, Kale, Jade és Alex kénytelen együtt tanulni. Alex többször is keményen beszól Kale-nek, így aztán nem kell sokat várni, hogy kialakuljon egy szép kis bunyó. Jade pedig természetesen azonnal látja, hogy Alex még mindig érez valamit Deznee iránt, és ezt ki is használja. Szép lassan egy szappanoperában kezdtem érezni magam. Ez a szerelmi négyszög egyszerűen idegölő volt, nem hiszem el, hogy nem tudott mást kitalálni az írónő a második kötetbe..
Oké, a vége azért tetszett. Még akkor is, ha egy kicsit gyors és kiszámítható is volt, ennek ellenére izgalmas, és várom a következő részt. Bár az utolsó mondat eléggé felidegesített. Ha Ginger tényleg előre látja a jövőt, és mindig tudja, mi fog történni, akkor ugyan miért hagyja, hogy meghaljanak körülötte az emberek (a barátai!!)? Ehelyett inkább titokzatoskodik, és ontja magából a "bölcsességeket".. köszi, ezzel nem megyünk sokra!
A sok felesleges hiszti és féltékenykedés ellenére azért szerethető ez a könyv, de tényleg nagyon elrontja az egészet a szerelmi négyszög. Emiatt már a szereplőket sem kedveltem annyira, mint a Touch-ban és az Untouched-ban. Kale megoldása a problémára öhm.. elég érdekes volt, de amilyen egyszerűen gondolkodik szegényke, annyira azért nem tudok rá haragudni. Deznee viszont egyszerűen idegesítő volt és kész.
Történet: 3/5
Főszereplő: 3/5
Borító: 3/5
Kedvenc szereplő: - öhm.. Brandt, merre vagy? O_o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése