Wendy Higgins: Angyali gonosz

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Uhh. Nehéz lesz erről a könyvről beszélnem, mivel mindenki isteníti, de nálam pont az ellenkező hatást érte el. Oké, nem mondanám, hogy utálom, inkább csak... idegesített. Olyan régóta el akartam olvasni, és olyan nagy elvárásaim voltak vele szemben, hogy hatalmas csalódás lett a vége. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki szereti, úgy tűnik, ezt a könyvet nem nekem írták..

Ugorjunk egyből a legidegesítőbb részhez, hogy minél előbb túlessünk rajta: ez pedig nem más, mint a könyv főszereplője, Anna. Akit úgy ismerhetünk meg, mint a tökéletes lányt. Igen, ő az a tipikus jó kislány, aki mindig megcsinálja a leckét, és szól a tanárnak, ha elfelejtené leellenőrizni. Anna kedves, okos (?), jószívű, szerény... és persze gyönyörű, bár ő nem tartja magát annak, hát nyilván. Elvégre ott van az a förtelmes, pici anyajegy a szája fölött, amit mindenki bámul, miközben beszél, ugye milyen gusztustalan? Na ne... és ezt az anyajegyet, mint az egyetlen hibáját, minimum tízszer említi a könyvben. Más lányokat a plusz kilóik, a pattanásaik, vagy a nagy orruk zavarja, Annát pedig a szexis anyajegye, amire minden pasi begerjed. Ez van.

Nem, nem, nem és NEM! Anna az egyik legkevésbé hiteles karakter, akiről valaha olvastam. Az egyik pillanatban még ő az osztály strébere, aki még hazudni is képtelen, mert rögtön lelkiismeret furdalása lesz, a könyv vége felé pedig már alig bírja ki, hogy ne szippantson fel egy kis kokót, és úgy vedeli az alkoholt a szilveszteri buliban, mint más a vizet. Valahogy ez így sehogy sem illik össze, mintha két külön személyisége lenne. Értem én, hogy szegény lánynak van egy angyali meg egy démoni oldala, de ezt igazán ábrázolhatta volna szebben is az írónő.

Nem csak Anna van tele ellentmondásokkal egyébként. Rögtön itt van a nevelőanyja, Patti is, aki a széltől is óvja a fogadott kislányát, és óránként hívogatja, ha véletlenül elnéz egy buliba. Aztán amikor főhősünk el akar menni otthonról, hogy találkozzon az apjával, kiderül, hogy Patti nem tud vele menni, ezért lazán elküldi a szűzike kislányát egy több napos útra, egy olyan sráccal kettesben, akiről már messziről ordít, hogy meg akarja dönteni Annát. Öö... csak nekem fura ez? Az a nő, aki buli előtt felhívja a házigazda szüleit, hogy meggyőződjön róla, hogy otthon lesznek-e a házibuli ideje alatt, elküldi a lányát otthonról egy démonnal?

És akkor térjünk is rá Kaidanre. Anna tökéletes ellentéte, egy tipikus rossz fiú (mi más?), aki minden csajt megkaphat (és meg is kap), aztán egy éjszaka után otthagyja őket. Ez talán nem is olyan meglepő, hiszen ő Pharzuph, a bujaság hercegének a fia. Ezeket a lányokat nem engedi közel magához, de persze Annával kivételt tesz, mert annak ellenére, hogy az égvilágon semmi nem kötelezi erre, elfurikázza őt az apjához. Közben néha bepróbálkozik nála, de nem tudja megdönteni, mert főhősünk egy igazi kemény csaj, nem adja magát olyan könnyen... öö, vagy mégis? De amikor Anna végre már éppen beadná a derekát, a pasi meggondolja magát, és inkább otthagyja őt. Wtf? És ahogy mondja, hogy neki most mennie kell "dolgozni" (értsd: csajokat kefélni). Atya. Úr. Isten. Mi jöhet még?

Anna apja Belial, az alkohol és a drogok hercege. Hmm.. és mint egy igazi, szuper apa, az első adandó alkalommal leitatja a lányát. What?! Szinte már kínosan felnevettem, amikor elértem ehhez a részhez. Az is elég fura volt, amikor először találkoznak a börtönben... nem tudom, mire számítottam, de biztos nem arra, hogy a borotvált fejű, nagydarab, kecsekeszakállas démon apuci majd elsírja magát.

Már látom is előre a szerelmi háromszöget Kaidan, Anna és Kopano között. Engem egyik srác sem fogott meg igazán, de Annához nyilvánvalóan az utóbbi illene jobban. De persze az is nyilvánvaló, hogy Kaidan lesz a befutó.

Egyébként furcsa, de senkit, mondom SENKIT nem sikerült megkedvelnem. Mindenki mindenkivel kavart, veszekedett, tisztára olyan volt, mint a Barátok közt-ben. Kopano még egész normálisnak tűnt, de róla meg nem tudok eleget ahhoz, hogy kedveljem. Esetleg még Astaroth ikrei közül Marnát mondanám, ő szimpatikus volt, nem úgy mint a nővére, Ginger.
Hát, szóval igen. A szereplők lehettek volna kidolgozottabbak is, a reakcióik sokszor nem voltak hűek a személyiségükhöz.

Az egyetlen érdekes rész a démon-angyal-óriás szál volt, végre olvashattam néhány eredeti ötletet is. Az is tetszett, hogy Anna és a többi "démonkölyök" tudnak az emberek érzelmeiben olvasni. Bár talán jobb lett volna, ha nem 16-18 évesek, hanem egy kicsit idősebbek. Ilyen melók ennyi idős kamaszoknak, azért ez elég durva..

Talán jobban tetszett volna ez a könyv, ha nem lenne ennyire idegesítő és naiv a főszereplő. Nem túlzok, ha azt mondom, Anna az egészet elrontotta. Alig vártam, hogy vége legyen, és ne kelljen többé ennek az idióta csajnak a fejébe látnom.

Történet: 3/5

Főszereplő: 1/5

Borító: 3/5

Kedvenc szereplő: -