Levy L. Smith: A leszármazott

Tudod milyen, amikor kiderül, hogy nem az vagy, akinek képzeled magad? Ismered azt az érzést, amikor az életed fenekestől felfordul? Szerettél már bele olyan rossz fiúba, aki tényleg rettenetesen veszélyes?

Sandra Palmer az átlagosnál is unalmasabb életet élő fiatal lány. Kalandra vágyik. A Lakewood College meghívásának köszönhetően felcsillan a remény, hogy végre kiszakadhat a monoton hétköznapokból. Nem is sejti, hogy az intézményben sötét erők leselkednek rá. Azonban amikor az egyik iskolatársát megöli egy vámpír, a dolgok a feje tetejére állnak. Sandrának ki kell derítenie, hogy mi történik körülötte, és muszáj megtudnia az igazságot vérszívónak tartott szerelméről, Donnie-ról!

Egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, bár nem sok jót hallottam róla, a vámpíros könyveket pedig alapból nem kedvelem.

Az íróról szinte semmit nem tudtam kideríteni, azelőtt még csak nem is hallottam róla soha. Mindössze annyit tudok, hogy álnéven ír, és magyar. A stílusából ítélve nő, de igazából biztosra még ezt sem tudom. Na, mindegy.

Meglehetősen rövid történetről van szó, 160 körül van az oldalak száma, pár óra alatt el lehet olvasni. Bevallom, részben emiatt álltam neki, mert annyi rosszat hallottam róla, hogy úgy voltam vele, nem baj ha nem tetszik, mert legalább rövid..

Oké, néhány helyen idegesített, és úgy az egész elég gyenge, de az eddigi kritikák alapján és sokkal rosszabbra számítottam.

Főszereplőnk, Sandra Palmer egy átlagos lány, akinek nincsenek barátai, részben mert nem találja  a helyét a többiek között, részben mert édesanyja túlzottan félti őt, és nem engedi el sehova. Egyetlen barátja egy Smoke nevű macska volt, de a cica meghalt, és azóta az anyján kívül nincs senkije, ugyanis édesapja elhunyt.
Egyik nap meghívják egy bentlakásos lányiskolába, és rövid mérlegelés után Sandy úgy dönt, ott folytatja a tanulmányait, hátha új barátokat szerezhet. Nos, ha barátokat nem is, de szerez két meglehetősen ijesztő szobatársat, akik közül az egyik a fejéhez vágja, hogy meg fog halni.

Végül valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a suli legmenőbb csaja a szárnyai alá veszi őt. Diana és két barátnője akár egy tipikus amcsi filmből is kiléphettek volna: a három grácia, akik az iskolai ranglétra legtetején állnak. Nem elég, hogy gyönyörűek, de még okosak is. Szóval ők hárman kezelésbe veszik Sandy-t, kicsit kicsinosítják, és elrángatják egy buliba. Itt ismerkedik meg főhősünk a szívdöglesztő Donnie-val, akiről az a hír járja, hogy vámpír...

Valahol itt kezdenek beindulni az események, addig csak sejthetjük, hogy valami nincs rendben a bentlakásos iskolával és a diákjaival.

Annak ellenére, hogy az alapötlet nem rossz, nem mondanám, hogy tetszett a könyv. Sokkal rosszabbra számítottam, ezért nem borultam ki, amiért ilyen gyenge, és nem érzem magam csalódottnak. Mégis, sok helyen egyszerűen idegesített.
Egyrészt nagyon érződik rajta, hogy kidolgozatlan, és össze van csapva az egész. Nem igazán tetszett ez a megoldás, hogy az első fejezetben konkrétan a történet végét olvashatjuk, így az utolsó oldalakon úgy éreztem, mintha nem is lenne rendes befejezése. Ezt most nem tudnám jobban elmagyarázni, de aki olvasta, az biztos érti, hogy mire gondolok: az első fejezetben Sandy éppen egy démonnal viaskodik, majd a második fejezettől olvashatjuk az előzményeket, hogy mégis hogyan jutott el idáig. Csakhogy a történet végén nem jutunk el újra a démonos részhez, egyszerűen kihagyja az író, és ettől olyan üresnek tűnik az egész. Már az első oldalakon lelövik a poént.

A főszereplő is idegesített. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért dobja el az életét valaki miatt, akivel mindössze kétszer (ismétlem: KÉTSZER!) találkozott. Sandy semmit sem tud Donnie-ról azon kívül, hogy vámpír, és hogy rohadt jól néz ki, de ő már két találkozás után kijelenti, hogy szerelmes belé. Hm, hát oké.
De ez persze csak a hab volt a tortán, mert Sandyhez már alapjáraton is kell egy idegrendszer. Iszonyú gyerekes, állandóan hisztizik, és annyira meg akar felelni a suli hülye p*csáinak (elnézést), hogy engedi, hogy mindenféle r*bancos (hoppá, megint elnézést) ruhába öltöztessék, és leitassák. Aztán a buliban már úgy flörtöl meg pasizik, mintha világéletében ezt csinálta volna, holott többször is elmondta a történet elején, hogy az anyja szigorú neveltetése miatt soha nem volt még egy buliban sem.

Természetesen itt is van szerelmi háromszög, hát miért ne lenne? Lássuk csak, ugye itt van nekünk a szexi vámpír csávó, Donnie, akiről semmit sem tudunk meg ezen kívül (különben is, egy Donnie nevű vámpír? na ne..). Aztán itt van még Luke is, a helyi seriff fia, egy kedves, segítőkész, normális srác. Aki persze első látásra beleszeret Sandy-be.
Ne értsetek félre, alapvetően nincs bajom a szerelmi háromszögekkel, ha jól van megírva, és még én sem tudok választani a két srác között. Itt azonban nem ez a helyzet, nagyon nem... az egész romantikus szál egyszerűen nevetséges, és túl gyors.

Ami tovább rontott az olvasás élményén, az a rengeteg helyesírási hiba, elgépelés, ráadásul egy helyen még a neveket is összekeverték. Nem hiszem, hogy ezekre ne lehetne jobban odafigyelni..

Az egyetlen dolog, ami hatással volt rám, az a macska, Smoke története. Alig bírtam ki a buszon bőgés nélkül, bár tény, hogy sokszor érzékenyebben érint a könyvekben egy állat halála, mint egy emberé.

Azért kíváncsi vagyok, vajon lesz ez még jobb is, vagy megmarad ezen a szinten. Ahogy láttam, a sorozat többi kötete is 160 oldal körül van, úgyhogy azt hiszem, belevágok, sok időt nem veszítek vele..

Történet: 2/5
Főszereplő: 2/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: -