A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat. A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására. De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban.
Azok közé tartozom, akik úgy ültek be erre a filmre, hogy már olvasták A marsit (a könyvről szóló értékelést elolvashatjátok ITT). Amúgy imádtam a könyvet, főleg a főszereplőt, Markot (ugyeeee? hatalmas forma, de tényleg).
Az egyetlen bajom azzal volt, hogy Mark a könyvben rengeteg nehézséggel néz szembe (ezek legtöbbjét persze kihagyták a jelenetekből), míg a filmben szinte minden elsőre sikerül neki, egy-két dolog kivételével. És oké, tény, hogy az író nem Mark lelki állapotára koncentrált, de főhősünk a regényben bizony néha-néha azért elbizonytalanodik a sorsát illetően. Ami ugye elég természetes egy ilyen helyzetben, még akkor is, ha az ember ki van képezve, és fel van készülve minden lehetséges helyzetre. A Matt Damon-féle Mark Whatney viszont szerintem túl lazán vette az egészet.
Nem mintha ez a színész hibája lenne, az ő játékával nem volt bajom. De lehetett volna legalább egy olyan jelenet, amikor Whatney komolyan kétségbe esik, úgy szerintem hitelesebb lett volna az egész.
Ha már a színészi játékról van szó: lehet csak én látom így, de több érzelmet vártam volna Mark társaitól, amikor kiderült, hogy nem halt meg. Persze amikor a parancsnok pasija bejelenti, hogy vett neki egy eredeti ABBA lemezt, akkor sikoltozik örömében..
Még valami: míg a könyvben pont a humora miatt szerettem meg annyira Whatney-t, a filmben a poénok valahogy.. erőltetettnek tűntek. Nem volt az igazi.
Oké, azért volt, amin hangosan felnevettem: a NASA titkos megbeszélése, ami az Elrond Project nevet kapta. Ez kivételesen viccesebb volt, mint a könyvben, nem véletlenül kapta Sean Bean Mitch szerepét.. :D
Néhányan unalmasnak tartották a filmet, gondolom, kicsit több akcióra számítottak, de nekem végül is tetszett. Tény, hogy a könyvben jobban szurkoltam Whatney-nek, mert ott azért nem ment minden olyan simán, mint a filmben, de azért most sem unatkoztam.
Egy apró észrevétel: nem tudom, kinek tűnt még fel rajtunk kívül film közben, de a pekingi jeleneteket Budapesten forgatták, a Lágymányosi hídnál. Mondjuk nem volt nagy újdonság, mert hallottam, hogy részben nálunk forgatják a filmet, de azért vicces volt látni, ahogy egyszer csak elsuhan a csepeli hév a mozivásznon.. :')
Mindkettő tetszett, és igazából én csodálkozom rajta a legjobban, hogy ilyet mondok egy sci-finél, de baaasszus, a könyv jobb volt és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése