Költözés

A seholsetalallak.blogspot.hu két év után bezárja kapuit, ugyanis átköltöztem egy másik oldalra.

A téma részben marad ugyanaz, de könyves-animés értékeléseken kívül ezúttal lesz néhány újdonság is. A költözés okát az új blogon leírtam. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott itt, remélem, velem tartotok ezután is! :)

Itt megtalálsz:

www.coffee-and-manga.blogspot.hu

J. A. Redmerski: Ének a szentjánosbogarakról

Elias Kline és Brayelle Bates kicsi koruktól elválaszthatatlanok. Amikor Bray Dél-Karolinába költözik, mindketten ráébrednek, hogy ártatlan gyerekkori kapcsolatuk már sokkal több egyszerű barátságnál, így a lány visszatér Georgiába. Egy ideig minden szivárványosnak tűnik, ám egy sorsdöntő éjszakán szörnyű baleset történik. Elias és Bray elmenekül. Semmiképpen nem akarnak rács mögé kerülni, és igyekeznek a szabadságukat a lehető legteljesebb mértékben kiélvezni. Hozzácsapódnak egy bandához, így a páros vad és vakmerő új élete kiteljesedik. De a problémáik elől nem futhatnak el.

Amikor utoléri őket a múltjuk, muszáj szembenézniük a valósággal. Bár a leglehetetlenebb helyzetekből is kiverekedik magukat, Elias ismeri Bray fájdalmas titkát. A lányt önmagától kell megmenteni, s ez nem biztos, hogy sikerül…

Nehezen mertem belekezdeni ebbe a könyvbe, mert hiába tűnik izgalmasnak a fülszövegből, azért molyon az a bizonyos 58% elbizonytalanított. Az írónőtől A soha határát már volt szerencsém olvasni, szóval azt hittem, ez is valami olyasmi lesz. Azért meglepődtem, amikor Andrew és Camryn felbukkantak ebben a könyvben is, nem igazán számítottam rá, hiszen a két történetnek semmi köze nincs egymáshoz, két teljesen különálló regényről van szó. Marketing fogásnak nem rossz, de különben semmi értelme nem volt behozni őket ebbe a sztoriba.

"Mélyen elaludtunk, összefonódó testtel. Bray szívvesése volt az altatódal."

Főszereplőink Elias és Bray, akik kiskoruk óta legjobb barátok, bár valójában mindketten többet éreznek a másik iránt. Most, négy év távollét után, a húszas éveikben végre összejönnek. De nem lehetnek sokáig felhőtlenül boldogok, ugyanis egyik éjjel egy bulin borzalmas baleset történik. A fiatal pár megijed, és elszöknek otthonról. Innentől kezdve pedig bujkálniuk kell, ha nem akarnak rács mögé kerülni.

Nagyjából ennyit tudtam, mikor belekezdtem az olvasásba. Izgalmasnak tűnt a dolog így elsőre, de hamar rájöttem, hogy izgalom az nincs, viszont van helyette szex, drogok, rock'n'roll, pia, meg egy rakás káromkodás. Nagyjából ezek teszik ki a könyv 90%-át. A szereplők buliról bulira járnak, betépnek, majd kettyintenek egy jót. Az erotikus jelenetek olyanok, mint valami rossz pornó, van hogy hármasban csinálják, van hogy mindenki szeme láttára. Mindez olyan megfogalmazásban, mintha valami kanos kis kamaszfiú írta volna. Én meg csak ráncolom a homlokomat, hogy "mi a szar ez, amit olvasok?" A káromkodásról pedig nem lehet mondani, hogy nem bírom, mert én is szoktam, többször mint kéne... de ez, ez valami teljesen új szint, és nem hiszem el, hogy 27 (ha jól emlékszem) évesen valaki ennyire primitív legyen. Na jó, de elhiszem sajnos. Persze a rossz fordítás még rátett egy lapáttal.

"Amikor tudod, hogy meg fogsz halni, onnantól kezdve nincs vesztenivalód."

Először, amikor az első pár fejezetben Elias szemszögéből megismerhetjük Brayt, arra gondoltam, de jó, végre nem egy szűzike a női főszereplő, hanem egy igazi belevaló csajszi. Igen, csak aztán végül pont Bray volt az, akit a legkevésbé bírtam. Iszonyú idegesítő, folyamatosan hisztizik, Elias meg hűséges papucsként követi mindenhova, és képes lenne a saját életét is tönkretenni, csak mert Bray gyáva, és nem képes szembenézni az elkerülhetetlennel. Értem én, hogy nagy szerelem, stb, de Bray részéről nem éreztem ugyanazt, amit Elias esetében, hogy hajlandó lenne bármire a szerelméért. Elvégre képes volt belerángatni őt ebbe az őrültségbe... én tényleg igyekeztem őt megérteni, de így nem tudtam. Rettentően önző és ostoba.

A szereplők közül még talán Tate volt a legnormálisabb, a többiektől a hajamat téptem. Az alapötlet tetszett, és ennyi, mert teljesen el lett rontva az egész. Egy izgalmas, menekülős-romantikus-bandázós regényre számítottam, némi erotikával fűszerezve, és ehelyett kaptam... ezt.

Komolyan, amatőr írók ennél ezerszer jobb regényeket töltenek fel a netre... ha belegondolunk, ez azért elég szomorú.

A cím bár tényleg nagyon jól hangzik, egyáltalán nem passzol a történethez. Kicsit erőltetett ez a dolog a szentjánosbogarakkal.

Történet: 2/5

Főszereplő(k): 2/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Tate

J. Lynn: Wait for you - Várok rád

A ​​19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 

Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 

Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 

Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 

Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 

És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Ez most tipikus példája annak a kínos helyzetnek, amikor mindenkinek tetszik egy könyv, csak neked nem. Szerencsére nem vagyunk egyformák, úgyhogy felesleges ilyenkor azon agyalni, hogy most akkor kivel van a baj. És igazából meg tudom érteni azokat, akiknek tetszett ez a regény, mert valószínűleg nekem is tetszett volna, ha nem éreztem volna végig azt, hogy én ezt már olvastam valahol, nem is egyszer. J. L. Armentrout Luxen sorozatát imádtam, de a Wait for you nem tudott számomra semmi újat mutatni.

Avery

Adott egy csinos elsőéves egyetemista lány, Avery, aki erősen önbizalomhiányos, és a mai napig képtelen megbirkózni egy súlyos múltbeli eseménnyel, ami megváltoztatta őt, és az életét. 

Aztán van egy kék szemű, kockás hasú alfahímünk, Cameron, aki után az iskola összes nősténye csorgatja a nyálát. A srác konkrétan tökéletes: vicces, védelmező, népszerű, kedves, értelmes, és nem utolsósorban piszok jól néz ki. Bárkit megkaphatna, de neki csak a mi Avery-nk kell, aki viszont nem adja könnyen magát. De tényleg, ugyanis Cam hónapokon keresztül próbálja randira hívni a lányt, de ő mindig nemet mond (a barátai legnagyobb döbbenetére, hiszen ki ne akarna Cammel randizni?).

Úgy a könyv háromnegyedében az égvilágon semmi nem történik. Avery egyre csak húzza az időt, és bizony az első tíz alkalom után már eléggé unalmas, hogy folyton elutasítja Camet, miközben valójában semmi oka nincs rá, hogy ezt tegye, hiszen nyilvánvalóan ő is vonzódik a sráchoz. Minden elismerésem Cameronnak a végtelen türelméért.

Egyszerűen felesleges ezt a történetet 500 oldalig elhúzni.

Persze valamilyen szinten megértettem Avery-t, hiszen undorító, ahogy a szülei, és az a bizonyos srác bántak vele, de gyakran ez még nem adott magyarázatot az idióta viselkedésére.

"- Sakál részeg vagy!

- Nem vagyok!

Lapos pillantást vetett rám.

- Minden részegnek ezek az utolsó szavai, mielőtt pofával lefelé a padlón csattan."

Cameron

A Wait for you a létező összes klisét tartalmazza: sötét titkok a múltból, meleg legjobb barát, gonosz ribi, aki bekavar a főszereplőknek, önbizalomhiányos csaj (aki persze gyönyörű) + álompasi (kockás hassal, naná), akik természetesen párba kerülnek egy iskolai projektnél, ó, és szomszédok is. Ja igen, a legjobb még hátravan: Cam azért akarja Averyt ennyire, mert ő "nem olyan, mint a többi lány". Hű, de eredeti. És persze előfordulnak ilyen kis apróságok, mint például a klubban a srác, aki molesztálni kezdi szegény Averyt, de szerencsére már jön is Cameron, hogy leszedje róla...

Félre ne értsetek, szeretem az ilyen történeteket, de ez azért tényleg túlzás. Van egyáltalán valami ebben a könyvben, ami az írónő saját ötlete?

Jacob, a meleg legjobb barát inkább passzolna valami paródiába, mint ide. Nem hiszem, hogy egy srác csak azért, mert meleg, már úgy fog viselkedni mint egy ribi. Ha már ribi, Steph-nek semmi szerepe nem volt azon kívül, hogy legyen valaki, akit utálhatunk, és aki néha beleül Cam ölébe. De komolyan, az egész történet alatt egyszer sem szólal meg, legalábbis nem úgy, hogy Avery is hallja.

Itt inkább abba is hagynám az értélekést, mert írás közben egyre jobban azt érzem, hogy nekem ez nem tetszett, újabb és újabb hibákat, klisés dolgokat fedezek fel benne. Sajnálom, én J.L.A-tól jobbat vártam...

Történet: 2/5

Főszereplő(k): 3/5

Borító: 3/5

Kedvenc szereplő: Rafaello (De komolyan! Spin-offot neki!) :D

Olvasási szokások book tag

Naaagy pacsi és ölelés Orsinak, aki gondolt rám, és jelölt. Örülök neki, mert amúgy is rég volt már Book Tag az oldalon. Szóval muchas gracias, és persze azt is, hogy foglalkoztál vele, és összedobtad az angol és a magyar változat kombinációját. :) Szuper lett!

1. Van külön olvasókuckód?

Általában bevackolom magam az ágy sarkába, vagy a fotelomba, és ott olvasok.

2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Könyvjelzők, vagy papírfecnik?

Nálam minden lehet könyvjelző! Egy post it, egy karszalag valami buliról, egy képeslap, stb. Ami éppen először a kezembe esik, azzal jelölöm, hogy hol tartok. Persze könyvjelzőim is vannak, de fura módon ezeket ritkábban használom.

3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?

Azért ez attól is függ, hogy mennyire izgalmas a könyv. Általában nem fontos, hogy eljussak a fejezet végéig, de persze amikor pont valami izgi történik, akkor muszáj tovább olvasnom.

4. Szoktál nassolni vagy inni olvasás közben?

Nem nagyon, max inni. Egy jó kávé, vagy egy bögre kakaó mellett imádok olvasni, de enni nem szoktam közben.

5. Szoktál zenét hallgatni, esetleg TV-t nézni?

Leginkább csöndben szeretek olvasni. TV-t alapból nem nagyon szoktam nézni, zenét meg max csak olyat hallgatok, amiben nincs ének, mert az eltereli a figyelmemet.

6. Egyszerre hány könyvet szoktál olvasni?

Pont jókor jött ez a kérdés, mert eddig mindig csak egyet olvastam egyszerre, mostanában viszont (nem tudom, miért) rákaptam arra, hogy többet is olvasok, egyszerre kettőt vagy hármat. Egyébként jobban szeretem egyesével átrágni magam rajtuk.

7. Otthon vagy máshol olvasol szívesebben?

Otthon. Máshol nem is nagyon szoktam, esetleg a metrón, vagy mondjuk olyan helyzetben, amikor várakoznom kell valahol. De akkor is otthon a legjobb, mert nem kell közben a megállókat is figyelnem, vagy ilyesmi.

8. Hangosan, vagy csak magadban olvasol?

Magamban. Nem igazán van kinek felolvasnom. :D

9. Szoktál előre olvasni, vagy kihagyni oldalakat?

Előre olvasni soha, az oldalakat max akkor hagyom ki, ha nagggyooon unalmas a könyv, és már végezni akarok vele. Bár olyankor is inkább azt csinálom, hogy gyorsan átfutok a szövegen, de nem olvasok el mindent, csak mondjuk a párbeszédeket, hogy gyorsabban haladjak, de azért tudjam, hogy mi történik a könyvben. De ezt csak akkor csinálom, ha tényleg nagyon unalmas.

10. Megtöröd a könyvek gerincét, vagy úgy vigyázol rájuk, mintha újak lennének?

Én nagyon vigyázok a könyveimre. A legtöbb úgy néz ki, mintha most hoztam volna a boltból, pedig van amit már többször is kiolvastam.

11. Szoktál írogatni könyvekbe, vagy kivagy a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Na neeem, ezt tiltja a vallásom. :D

12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyveket a szoba másik sarkába, ha idegesítő regényt olvas?

Nem. :) Maximum a tankönyveket dobálom, de az más, azokra nem vigyázok ennyire. Ha nagyon nem tetszik egy könyv, akkor is vigyázok rá, mert másnak attól még bejöhet, és akkor ne úgy adjam már oda neki, hogy tiszta gyűrött/szakadt. :D

13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Legtöbbször a szövegkörnyezetből ki lehet találni, hogy kb mit jelenthet, de ha nem, és nagyon érdekel, akkor ráguglizok, igen.

14. Mit olvasol most?

Elkezdtem újraolvasni a Harry Potter sorozatot, és most tartok a második kötetnél. De közben akartam valami újat is olvasni, úgyhogy a másik könyv jelenleg J. Lynn: Wait for you - Várok rád.

15. Milyen könyvet vettél legutóbb?

Harry Potter and the philosopher's stone, mert szeretném angolul is elolvasni, és mert imádom a borítóját!

16. A sorozatokat, vagy az egyrészes köteteket szereted jobban?

Lassan mindenki a sorozatokat szidja, de én akkor is imádom őket. Ha nagyon tetszik a történet, a világ, a karakterek, stb, akkor felőlem lehet akárhány részes, mert nagyon nehezen szakadok el a kedvenc sztorijaimtól. Ettől függetlenül a függővégeket meg a várakozást (amíg ki nem adják a következő részt) én se bírom.

17. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

Általában a Battle Royale-t mondom, mert óriási hatással volt rám. Persze 10 éves kisgyerekeknek azért nem azt szoktam ajánlgatni.. :D
Emellett még Patrick Ness-t hoztam gyakran előhozni, mert úgy érzem, rá még nem figyeltek fel elegen (legalábbis nálunk), pedig érdemes.

Az én kihívottjaim ezúttal... *dobpergés*... Masni, Virág, és Pandalány. Remélem kitöltitek, és nektek is tetszeni fog. :)

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!

Már régóta terveztem egy jó kis Harry Potter újraolvasást, de abban nem voltam biztos, hogy értékelni is akarom majd a könyveket a blogon. Elvégre mi újat tudnék mondani a sorozatról? Létezik olyan, amit mások még nem írtak le előttem?

Ráadásul úgy érzem, ez több, mint egy sorozat. Rengetegen úgy nőttünk fel, hogy közben évente követtük Harry-ék új kalandjait. Kis pisis voltam még, amikor először láttam az első részt a moziban, és addig könyörögtem anyuéknak, amíg el nem vittek aznap másodjára is megnézni a filmet. Az utolsó részre már "öreg" 18 éves fejjel ültem be, és bár imádtam, közben azért szomorú is voltam miatta: úgy éreztem, mintha lezárulna egy korszak.

És hát persze ott vannak a könyvek is, amiket mindig azonnal be kellett szerezni, és amiken már vagy ezerszer átrágta magát az egész család, és ezredjére sem unjuk meg.

Ismerős, ugye?

Az első kötet Harry, a tizenegy éves varázslótanonc első évét mutatja be a Roxfortban. És hát azt hiszem, ennél jobban nem kell most bemutatnom, hogy miről szól a sztori, mert szerintem még az is tisztában van vele, aki barlangban él.

A könyv pozitívuma, hogy könnyed, humoros stílusban íródott, gyorsan lehet haladni vele. Fiataloknak és felnőtteknek is egyaránt élvezetes olvasmány. Nincsenek üresjáratok, felesleges sorok, mert szinte mindig történik valami. Néhány olyan jelenet is van persze, meg háttérinfók, amit a filmből kihagytak, ezeket különösen jó olvasni. Az egyetlen dolog, amit negatívumként tudnék felhozni, az a sztori vége, amit az írónő egy kicsit elkapkodott. A próbatételeket olvasva olyan érzésünk lehet, hogy Rowling egyszerűen már be akarja fejezni a történetet, mindegyik próbára maximum 1-2 oldalt szán, és a Mógusos jelenet sem tart sokkal tovább. Ezzel szemben a könyv elejét jól elhúzta, amíg Harry még Dursley-éknél dekkol.

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."

Nagyon tetszett, ahogy a srácok eleinte nem kedvelik Hermionét és idegesítőnek tartják őt, majd a trollos incidens után legjobb barátok lesznek. Ron mindig meg tud nevettetni, Harry pedig örökké a hősöm marad.

A legjobb, hogy a sorozatban még a mellékszereplők is imádnivalóak, ráadásul a"gonosz" karaktereket se tudod utálni (Piton? Malfoy? Voldemort? Na, ugye...).

Ismerve a későbbi köteteket, jókat vigyorogtam, amikor Hagrid azt ecsetelte, hogy csakis egy bolond törne be a Gringottsba.

És ahogy Ginny-ből előjön a fangirl énje, mikor meglátja Harry-t... :D

Igazából erről a sorozatról én könyveket tudnék írni (és ez nem vicc, régebben írtam egy csomó HP fanfictiont), de minek elemezgessem, amikor egyetlen szóval is tökéletesen el tudom mondani a véleményemet: imádom!

Történet: 5/5

Főszereplő: 5/5

Borító: 4/5

Kedvenc szereplő: a Weasley ikrek, Ron, Neville, Draco