Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Több szempontból is különös volt ez a könyv. Először is, egyszer sem, ismétlem, egyszer sem hangzik el a regényben a főszereplőnk neve, sem a srácé, akibe szerelmes. Másodszor, a főszereplő ennek a bizonyos srácnak meséli el a történetet. Harmadszor: én nagyon szeretem a párbeszédeket, de ebben a könyvben alig volt ilyen, ami egy kicsit idegesített.
Elismerem, hogy különleges és egyedi a stílusa, de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem az olvasást. Már a felénél tartottam, és még mindig nem történt semmi, egyszerűen untam az egészet és kész. Valószínűleg csak azért olvastam tovább, mert nem egy hosszú olvasmány, mindössze 200 oldal körül van.
Igazából valami teljesen másra számítottam, most nem volt meg a hangulatom ehhez, talán ezért nem fogott meg annyira. Pedig olyan sok jót hallottam róla!
A szereplők... hát, nem igazán tudok róluk sokat írni, mivel még a nevüket sem tudom, és alig ismertem meg őket. Szinte semennyire. Néha csak a szememet forgattam, egyáltalán nem értettem, hogy mit miért tesznek, az idióta döntéseikkel csak a saját helyzetüket nehezítették meg. Főleg a legvégén, hát akkor komolyan azt hittem, hogy a falhoz vágom a könyvet. (SPOILER!) Nem értem, miért kellett ez a dráma, miért akarta mégis otthagyni a pasit? 200 oldalon keresztül rinyál, aztán mikor végre megkapja, amit akart, mégsem kell neki? De szerencsére sikerült észhez téríteni a nőt.
Akármilyen szomorú volt, nem tudtam sírni rajta. Bár az igaz, hogy könyveken nem hatódok meg túl gyakran kivéve ha állatok halnak meg benne. Úgyhogy gondolom nem a könyvvel van baj, csak én vagyok érzéketlen.
Azok a romantikus sztorik hatnak meg, ahol különböző külső okok miatt nem lehetnek egymáséi a szerelmesek. Itt tulajdonképpen csak saját maguk tehettek arról, hogy ennyit kellett szenvedniük. Belegondoltam ebbe az egészbe, és szerintem ha úgy érzem, hogy megtaláltam életem párját, és még sosem voltam ennyire szerelmes előtte, akkor egyszerűen szakítok az addigi párommal, főleg ha eddig is úgy voltam együtt vele, hogy nem voltunk boldogok. Ezután pedig szépen megszerzem azt, akire igazán vágyom, de csakis miután szakítottam a párommal, mert a megcsalás az egyik legszemetebb dolog a világon. Ennyi. Itt viszont semmi nem volt ilyen egyszerű, kifogások, szenvedés 200 oldalon keresztül, bocsi, de ez nem az én műfajom.
Khm, és ugye igaz történet alapján íródott. Nem tudom, mennyi ennek a regénynek a valóságalapja. Ha találkozok valakivel, aki ezt az egészet így elmeséli nekem, valószínűleg több érzelmet kiváltott volna belőlem, de mint könyv, nem hatott meg.
Még nem tudom, hogy elolvasom-e majd a második kötetet... talán ha meglesz hozzá a hangulatom, ami most sajnos nem volt meg. Kár, pedig tényleg szeretni akartam.
Történet: 3/5
Főszereplő: 3/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése