A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.
A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.
Jamie McGuire-nek nem kis rajongótábora van, éppen ezért sokszor elgondolkoztam rajta, hogy vajon velem van-e a baj, hogy nem igazán nyűgöznek le a művei. A Gyönyörű sorscsapás nem volt rossz, de olyan kiemelkedően jónak sem mondanám, Az őrző pedig egy szenvedés volt (utóbbiról már a blogon is írtam egyébként, itt megtekintheted).
Aztán valahogy hozzám keveredett a Gyönyörű tévedés, és úgy döntöttem, teszek egy harmadik próbát az írónővel.
Nem azt mondom, hogy nem értem meg, miért szeretik ennyien, mert igazából meg tudom érteni. A stílusa kifejezetten tetszik, vicces, szexi és egyáltalán nem unalmas (bár ez Az őrzőről nem mondható el). Maga a könyv sztorija viszont sosincs rám túl nagy hatással, az a tipikus sablonos történet, amit elolvasok és jövő hónapra már el is felejtek.
A Gyönyörű tévedés címe abszolút illik a helyzetemre, ugyanis számomra pozitív csalódás volt, bár nem mondanám tökéletesnek, de azért tetszett. Nem vártam tőle semmit, de sikerült teljesen kikapcsolódnom vele, jókat röhögtem a párbeszédeken, a szexjelenetnél pedig önkéntelenül is körülnéztem a metrón, hogy "jesszus, vajon látszik az arcomon, hogy mit olvasok éppen?"
Trenton Maddox nekem jobban bejött, mint Travis, bár azt nem tudnám megmondani, miért. Talán mert egyáltalán nem tartom szexinek, ha egy pasi képtelen visszafogni magát, és szétveri a barátnője lakását.
Főszereplőnk, Cami egész szimpatikus volt, bár néha felhúztam magam a hülyeségein. Nem értem, hogy van ez, hogy arra simán rá lehet őt beszélni 5 másodperc alatt, hogy varrasson magára egy random tetkót, vagy szúrasson piercinget az orrába, de ha Trenton kivesz Caminak egy szabadnapot, hogy kettesben lehessenek egy kicsit, akkor a csaj kiakad, hogy Trent irányítani akarja az életét. Persze lehet csak én gondolom úgy, hogy egy tetkó igenis nagy dolog, mert egész életeden át viselni fogod, és nem kéne hagyni, hogy csak azért, mert a művész éppen unatkozik, rábeszéljen, hogy had varrjon rád valamit gyorsan.
A mi Camink persze nem tud ellenállni Trenton csábításának, annak ellenére sem, hogy van barátja. T.J. elég titokzatos alak, Kaliforniában lakik, és a Camival való kapcsolatuk legtöbbször telefonbeszélgetésekre és sms-ezésekre korlátozódik. Cami több utalást is tesz arra a történet során, hogy valami durva dolog fog kiderülni T.J-vel kapcsolatban, de erre egészen az utolsó oldalig várnunk kell (ha el szeretnél kerülni egy hatalmas spoilert, semmiképp se lapozz hátra.. én szóltam!).
Én egészen az utolsó három szóig nem találtam ki, hogy mi lesz a poén, a végén már azon agyaltam, vajon ki fog-e egyáltalán derülni, kicsoda-micsoda valójában T.J. Így utólag belegondolva azonban nem tudok beletörődni: hogy lehet az, hogy senki sem tudta? Miért kellett ezt ekkora titokban tartani? Átsiklottam valami felett, vagy várnom kell a folytatásokra, hogy ténylegesen megértsem az egészet?
A mellékszereplők többségét sikerült megkedvelnem, bár kicsit feleslegesnek tartottam ezt a Kody-Raegen-Brazil hármast, semmit nem adott hozzá a történethez. Cami családja pedig egyszerűen felszívódott a végére, most fogalmam sincs, hogy vajon kidobta-e végre az anyuka az idióta, agresszív apukát..?
Na jó, mindent egybevéve nem volt ez rossz, bár nem volt annyi feszültség, mint a Gyönyörű sorscsapásban, de talán jobb is így. Vicces volt, gördülékeny, és egy cseppet sem unalmas.
Nálam ez sem lesz kedvenc, és Trenton sem lett az a tipikus könyves álompasi, de mindenesetre már kezdem érteni, miért szeretik annyian az írónőt.
Történet: 3/5
Főszereplő: 3/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Trenton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése