Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Oké, ez tipikusan az az eset, amikor a borító übereli a sztorit. Őszintén szólva ez a lila csoda volt a fő ok, ami miatt belekezdtem ebbe a könyvbe, még azon is gondolkodtam, hogy meg kéne venni, elvégre tök jól passzolna a szobám halványlila falához, meg minden.. de végül örülök, hogy nem adtam ki érte pénzt.

Ennek a legeslegfőbb oka egy Violet Eden nevű hölgyemény, aki történetesen a könyv főszereplője. Tökéletesen megtestesíti az általam gyűlölt, tipikus női főszereplőt: egy végtelenül önző fruska, aki képtelen választani két srác, a jófiú és a rosszfiú közül, ezért inkább mindkettővel kavar.

Itt van például Lincoln, a srác, akibe főhősünk már két éve szerelmes, de a fiú látszólag csak barátként tekint rá. Egy szép napon azonban kénytelen kitálalni Violetnek, ki is ő valójában, és miért nem lehetnek ők ketten együtt. És amikor a lány megtudja, hogy a rendeltetése, hogy csúnya, gonosz, száműzött angyaloktól mentse meg a Földet, az első reakciója természetesen az, hogy "Jaj ne, nem élhetek többé normális életet!" majd úgy megsértődik csóró srácra, amiért csak most szólt neki erről, mintha az rituálisan lemészárolta volna a szüleit..

És tulajdonképpen ezután végig megy a hiszti.

Mivel Lincoln két éven keresztül hazudott Violetnek, a lány eldöntötte, hogy nem bízik meg többé a srácban, és inkább szóba sem áll vele többé.

Így aztán inkább összeáll egy Phoenix nevű manipulatív, titokzatos száműzött angyallal, annak ellenére, hogy tudja, milyen veszélyes ez. Nem is lenne ezzel akkora baj, ha eközben nem gondolna állandóan Lincolnra.

Magával az angyalos sztorival nem lenne bajom, annak ellenére, hogy már lerágott csont az egész, néhol azért fel lehetett fedezni ebben a könyvben is új dolgokat, amik egyedivé tették. De nem élveztem.. így nem igazán. Zavart a szerelmi háromszög, zavart a főszereplő (Lincoln éppen haldoklik, Violet eközben Phoenix-szel kefél, nekem ez már gáz), és sok más apróság, például amikor Violet elmondja a legjobb barátnőjének ezt az egész természetfeletti sztorit a Grigoriról, stb, mire Steph nem is kételkedik benne, egyszerűen elhiszi rögtön az egészet, és kész, ezzel le van tudva a dolog. Most komolyan, nem lepődnél meg, ha kiderülne, hogy a legjobb barátnőd részben angyal?

Nem tetszett Violet kapcsolata az apjával. Ezek ketten kölcsönösen lesz*rják egymást, egy normális szülő törődne annyira a 17 éves lányával, hogy ha látja, hogy valami történik vele, megváltozik a viselkedése, akkor leül vele, és megdumálja a helyzetet, vagy megpróbál neki segíteni valahogy. Azt sem hinném, hogy egy apuka ilyen lazán egyedül hagyná a lányát egy olyan alakkal kettesben, mint Phoenix, na mindegy.

És ha már Phoenix szóba jött... nos, nem igazán tetszett az első találkozójuk Violettel (a taperolás tánc közben), de a végére egészen megkedveltem, Van benne valami furán egyedi, ami izgalmasabbá teszi őt Lincolnnál. Persze ez nem biztos, hogy végig így fog maradni, elvégre ez még csak az első kötet, és valljuk be, Linc egy picit most a háttérbe szorult, viszont most, hogy kibékültek Violettel, valószínűleg sokkal többet fog szerepelni a második kötetben. Még bármi megtörténhet, hiszen egy ötrészes sorozatról van szó.

Azért egyelőre maradok Phoenixnél.

Történet: 3/5

Főszereplő: 2/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Phoenix

Idézetek könyvekről

Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot.

Paulo Coelho

Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat.

Paulo Coelho

Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.

Jane Austen

Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.

Stephen King

A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott.

Vavyan Fable

Az élet nem romantikus regény. Az igazság az, hogy a romantikus regények azért olyan kelendőek - azért vevő rájuk annyi ember -, mert senkinek az élete nem hasonlít rájuk. Csak mindenki azt szeretné.

Meg Cabot

Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.

George R. R. Martin

Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar.

J. D. Salinger

Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.

Vavyan Fable

A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.

Kosztolányi Dezső

Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van. (...) A szavak képesek megváltoztatni bennünket.

Cassandra Clare

A különbség regény és valóság között? A regénynek kell, hogy legyen valami értelme.

Tom Clancy

Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek..., amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

John Green

Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.

Gabriel García Márquez

A könyvek társasága (...) biztonságosabb, mint az embereké.

Neil Gaiman

Szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket.

Karen Marie Moning

Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.

Jane Austen

Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.

Cassandra Clare

Megfelelő kézben egy könyv ugyanolyan veszélyes lehet, mint egy kard.

Geroge R. R. Martin

A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében.

Jennifer L. Armentrout

Az olvasás megváltoztatja az életed.

Jennifer E. Smith

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával. 

Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. 

A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.

Jamie McGuire-nek nem kis rajongótábora van, éppen ezért sokszor elgondolkoztam rajta, hogy vajon velem van-e a baj, hogy nem igazán nyűgöznek le a művei. A Gyönyörű sorscsapás nem volt rossz, de olyan kiemelkedően jónak sem mondanám, Az őrző pedig egy szenvedés volt (utóbbiról már a blogon is írtam egyébként, itt megtekintheted).

Aztán valahogy hozzám keveredett a Gyönyörű tévedés, és úgy döntöttem, teszek egy harmadik próbát az írónővel.

Nem azt mondom, hogy nem értem meg, miért szeretik ennyien, mert igazából meg tudom érteni. A stílusa kifejezetten tetszik, vicces, szexi és egyáltalán nem unalmas (bár ez Az őrzőről nem mondható el). Maga a könyv sztorija viszont sosincs rám túl nagy hatással, az a tipikus sablonos történet, amit elolvasok és jövő hónapra már el is felejtek.

A Gyönyörű tévedés címe abszolút illik a helyzetemre, ugyanis számomra pozitív csalódás volt, bár nem mondanám tökéletesnek, de azért tetszett. Nem vártam tőle semmit, de sikerült teljesen kikapcsolódnom vele, jókat röhögtem a párbeszédeken, a szexjelenetnél pedig önkéntelenül is körülnéztem a metrón, hogy "jesszus, vajon látszik az arcomon, hogy mit olvasok éppen?"

Trenton Maddox nekem jobban bejött, mint Travis, bár azt nem tudnám megmondani, miért. Talán mert egyáltalán nem tartom szexinek, ha egy pasi képtelen visszafogni magát, és szétveri a barátnője lakását.

Főszereplőnk, Cami egész szimpatikus volt, bár néha felhúztam magam a hülyeségein. Nem értem, hogy van ez, hogy arra simán rá lehet őt beszélni 5 másodperc alatt, hogy varrasson magára egy random tetkót, vagy szúrasson piercinget az orrába, de ha Trenton kivesz Caminak egy szabadnapot, hogy kettesben lehessenek egy kicsit, akkor a csaj kiakad, hogy Trent irányítani akarja az életét. Persze lehet csak én gondolom úgy, hogy egy tetkó igenis nagy dolog, mert egész életeden át viselni fogod, és nem kéne hagyni, hogy csak azért, mert a művész éppen unatkozik, rábeszéljen, hogy had varrjon rád valamit gyorsan.

A mi Camink persze nem tud ellenállni Trenton csábításának, annak ellenére sem, hogy van barátja. T.J. elég titokzatos alak, Kaliforniában lakik, és a Camival való kapcsolatuk legtöbbször telefonbeszélgetésekre és sms-ezésekre korlátozódik. Cami több utalást is tesz arra a történet során, hogy valami durva dolog fog kiderülni T.J-vel kapcsolatban, de erre egészen az utolsó oldalig várnunk kell (ha el szeretnél kerülni egy hatalmas spoilert, semmiképp se lapozz hátra.. én szóltam!).

Én egészen az utolsó három szóig nem találtam ki, hogy mi lesz a poén, a végén már azon agyaltam, vajon ki fog-e egyáltalán derülni, kicsoda-micsoda valójában T.J. Így utólag belegondolva azonban nem tudok beletörődni: hogy lehet az, hogy senki sem tudta? Miért kellett ezt ekkora titokban tartani? Átsiklottam valami felett, vagy várnom kell a folytatásokra, hogy ténylegesen megértsem az egészet?

A mellékszereplők többségét sikerült megkedvelnem, bár kicsit feleslegesnek tartottam ezt a Kody-Raegen-Brazil hármast, semmit nem adott hozzá a történethez. Cami családja pedig egyszerűen felszívódott a végére, most fogalmam sincs, hogy vajon kidobta-e végre az anyuka az idióta, agresszív apukát..?

Na jó, mindent egybevéve nem volt ez rossz, bár nem volt annyi feszültség, mint a Gyönyörű sorscsapásban, de talán jobb is így. Vicces volt, gördülékeny, és egy cseppet sem unalmas.

Nálam ez sem lesz kedvenc, és Trenton sem lett az a tipikus könyves álompasi, de mindenesetre már kezdem érteni, miért szeretik annyian az írónőt. 

Történet: 3/5

Főszereplő: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc szereplő: Trenton