Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. 

A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani… 

A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

"Veszedelmesen izgalmas"?

"Letehetetlen"?

Szerintem én valami mást olvastam, mint a fülszöveg írója. Bedőltem a szép borítónak, és amikor megláttam a könyvtárban, tudtam, hogy én ezt most hazahozom, hogy legalább néhány hétig gyönyörködhessek benne. Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de megvenni sosem mertem, mert elrettentett a moly-on az a 77%... most már legalább értem az okát.

Pedig egész érdekesnek indult a sztori. Imádtam, hogy az egész egy javítóintézetben játszódik, ez legalább újdonság volt. Szóval eleinte tetszett, de aztán szép lassan kezdett elmúlni a lelkesedésem, mivel úgy nagyjából a történet háromnegyedéig semmi, de SEMMI nem történik. Luce összevissza bolyong az intézet területén, néha beugrik a temetőbe is, és közben nem tudja, melyik srácot válassza: Camet, akinek láthatóan bejön a lány, vagy Danielt, aki viszont magasról tesz rá.

Annak ellenére, hogy Luce milyen szuper-okosnak hiszi magát, és hogy a jegyei is elég jók, minden második oldalon rá kellett jönnöm, hogy valójában ez a lány egy idióta. Önértékelés: 0. Szégyenérzet: szintén 0. A könyv vége felé elhangzik egy mondat, amiben tökéletesen sikerül jellemezni Lucindát: "...egy ostoba, önző, tudatlan, elkényeztetett kislány, aki azt hiszi, azon múlik a világ sorsa, hogy ő összejön-e egy helyes fiúval az iskolában."

Iszonyat idegesítő volt, hogy Daniel többször is lepattintotta őt, Luce mégsem vette az adást, és ugyanúgy futott utána. Jesszus.

Persze már épp elég ilyen könyvet olvastam ahhoz hogy már az elején tudjam, hogy az a pasi lesz majd a befutó, aki BUNKÓ.

Danielt az írónő valószínűleg titokzatos, szexi rosszfiúnak akarta ábrázolni, csak sajnos nem nagyon jött össze. Semmi vonzót nem láttam benne. Többször is figyelmezteti Luce-t hogy maradjon távol tőle, de persze a lány nem hallgat rá, miért is tenné? Értem, hogy a srác jól néz ki, meg minden, de akkor is, Luce semmit sem tudott róla, nem értem, mit látott benne, ami miatt ennyire nyomult rá, mintha kötelező lenne? Vagy csak szereti, ha úgy bánnak vele, mint egy véres ronggyal?

Ezzel ellentétben Cam már az elejétől kezdve jó arc volt vele. Ugyanúgy jól néz ki, mint Daniel, csak nem kezelte úgy Luce-t, mint valami hülyegyereket. Daniel engem egyszerűen idegesített, Cam viszont... igen, azt hiszem, Luce helyében őt választottam volna. SPOILER: miééért, ó, miéééért kell hogy Cam legyen a gonosz, csúnya rosszfiú? Mondjuk ettől csak még szexibb lett.

Amúgy mondtam már, milyen piszok idegesítő, amikor egy könyvben a főszereplők 1 hét alatt halálosan egymásba szeretnek?

Oké, szóval röviden: ez a könyv unalmas, a karakterek szintén, a főszereplő agyi szintje vetekszik egy sült krumpliéval. Hiányzik a cselekmény, a szerelmi szál szimplán idegesítő, maga a háttérsztori pedig nekem túl zavaros és homályos. Léteznek ennél ezerszer jobb könyvek is ebben a témában.

És az átok! Daniel elmondja Luce-nak, hogy (SPOILER!) mindig, amikor a lány újjászületik, ők ketten találkoznak és egymásba szeretnek. Azonban amikor Daniel megcsókolja őt, Luce meghal. És ez így folytatódik a végtelenségig. Jesszus, hát akkor talán ne csókold meg, te idióta!

Ráadásul a végén kiderül, (újabb SPOILER!) hogy ebben a rohadt intézetben valójában alig vannak emberek, szinte mindenki bukott angyal. Egyedül szegény Penn maradt meg halandónak, de aztán persze az írónő kinyírta őt...

Arriane volt a mellékszereplők közül a legszimpatikusabb, tetszett a stílusa. Csakhogy sajnos ezzel ki is merült az érdekesnek mondható karakterek listája, bár talán még Pennt is ide sorolnám, csak hát ugye tudjuk, hogy vele mi történt.

Valószínűleg el fogom olvasni a folytatást, de csak ha nagyon nagyon unatkozni fogok..

Remélhetőleg a film jobb lesz, bár én nem fűzök hozzá nagy reményeket.

Történet: 2/5

Főszereplő: 2/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Arriane és Cam

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. 

Egy hely, melyet soha nem feledsz. 

Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. 

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. 

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? 

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Több szempontból is különös volt ez a könyv. Először is, egyszer sem, ismétlem, egyszer sem hangzik el a regényben a főszereplőnk neve, sem a srácé, akibe szerelmes. Másodszor, a főszereplő ennek a bizonyos srácnak meséli el a történetet. Harmadszor: én nagyon szeretem a párbeszédeket, de ebben a könyvben alig volt ilyen, ami egy kicsit idegesített.

Elismerem, hogy különleges és egyedi a stílusa, de nem mondanám, hogy túlságosan élveztem az olvasást. Már a felénél tartottam, és még mindig nem történt semmi, egyszerűen untam az egészet és kész. Valószínűleg csak azért olvastam tovább, mert nem egy hosszú olvasmány, mindössze 200 oldal körül van.

Igazából valami teljesen másra számítottam, most nem volt meg a hangulatom ehhez, talán ezért nem fogott meg annyira. Pedig olyan sok jót hallottam róla!

A szereplők... hát, nem igazán tudok róluk sokat írni, mivel még a nevüket sem tudom, és alig ismertem meg őket. Szinte semennyire. Néha csak a szememet forgattam, egyáltalán nem értettem, hogy mit miért tesznek, az idióta döntéseikkel csak a saját helyzetüket nehezítették meg. Főleg a legvégén, hát akkor komolyan azt hittem, hogy a falhoz vágom a könyvet. (SPOILER!) Nem értem, miért kellett ez a dráma, miért akarta mégis otthagyni a pasit? 200 oldalon keresztül rinyál, aztán mikor végre megkapja, amit akart, mégsem kell neki? De szerencsére sikerült észhez téríteni a nőt.

Akármilyen szomorú volt, nem tudtam sírni rajta. Bár az igaz, hogy könyveken nem hatódok meg túl gyakran kivéve ha állatok halnak meg benne. Úgyhogy gondolom nem a könyvvel van baj, csak én vagyok érzéketlen.

Azok a romantikus sztorik hatnak meg, ahol különböző külső okok miatt nem lehetnek egymáséi a szerelmesek. Itt tulajdonképpen csak saját maguk tehettek arról, hogy ennyit kellett szenvedniük. Belegondoltam ebbe az egészbe, és szerintem ha úgy érzem, hogy megtaláltam életem párját, és még sosem voltam ennyire szerelmes előtte, akkor egyszerűen szakítok az addigi párommal, főleg ha eddig is úgy voltam együtt vele, hogy nem voltunk boldogok. Ezután pedig szépen megszerzem azt, akire igazán vágyom, de csakis miután szakítottam a párommal, mert a megcsalás az egyik legszemetebb dolog a világon. Ennyi. Itt viszont semmi nem volt ilyen egyszerű, kifogások, szenvedés 200 oldalon keresztül, bocsi, de ez nem az én műfajom.

Khm, és ugye igaz történet alapján íródott. Nem tudom, mennyi ennek a regénynek a valóságalapja. Ha találkozok valakivel, aki ezt az egészet így elmeséli nekem, valószínűleg több érzelmet kiváltott volna belőlem, de mint könyv, nem hatott meg.

Még nem tudom, hogy elolvasom-e majd a második kötetet... talán ha meglesz hozzá a hangulatom, ami most sajnos nem volt meg. Kár, pedig tényleg szeretni akartam.

Történet: 3/5

Főszereplő: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc szereplő: -